2011. augusztus 12., péntek

Bezerédről szóban

Bezeréd lakossága paraszti sorban élt, ettől csak néhány esetben volt eltérés. Ezeket az egyszerű, becsületes és megélhetésükért keményen dolgozó embereket szeretném bemutatni, ahogyan éltek, ahogy előttünk jártak.

Sokan már nem emlékeznek arra, hogyan éltek szüleik és nagyszüleik a régi Bezeréden. Az ő életformájuk érdekes és
tanulságos lehet a mai ember számára.
A megemlékezés és megismertetésük fényképeken és írott anyagokon keresztül történik. Leírom a népszokásokat, mondákat, érdekes történeteket és bemutatom a régi "nevezetes" bezerédieket.
Csatlakozzon mindenki, akinek van olyan fényképe vagy bármilyen mondanivalója, amivel hozzájárulna a "régi Bezeréd" bemutatásához. 

Bezeréddel kapcsolatos további információk találhatók a
bezerédi honlapon. Kettős rákattintással elérhető, megnézhető.                 http://www.bezeredi.hu/  




 A térképen látható a falu felett, a legmagasabb tető, ami 227 m.
Minden bizonnyal ott állt egy megerősített kastély/kisebb földvár.
Onnan jól látható az apáti hegy, Apáti Andornok birtokainak határa, akivel szövetkezve a XIII. századi bezerédi nemesek fellázadtak IV.László ellen . 
(lásd részletesen az alábbi cikkben!)

Bezeréd XIII. - XIV. század
KASTÉLYTETŐ, Szent Imre, Szent Katalin tisztelete

Bezerédnek van egy külterülete, a Kastélytető, amely a falu fölött, a dombtetőn terül el.
A faluban él egy legenda a Kastélytetőről, és az oda felvezető várárokról. 
A legenda eredetét/alapját Lőrentékből lett Bezerédj család betelepülése előtti időkben,
a XIII. században és a XIV. század elején kell keresni, mert ők kastélyaikkal, majorjaikkal Bezeréd egészen más területein telepedtek le.
Árpád-korban nagyon sok királyi birtok volt található Zala megyében, ezek közé tartozott Kehida környékén számos település is, mint Bezeréd, Kustány és Kiskallosd.
A királyi alapítású egyházak is, mint a veszprémi püspökség és a zalavári bencés apátság, jelentős nagyságú birtokok tulajdonosai voltak.
A települést először a XIII. század elején említik meg Bezderéd, Bezdréd, Bezered néven.
Ebben az időben részben a zalai vár( Zalavár) földje, várbirtok, részben pedig a pornói
 apátsághoz tartozik.
 Ezen birtokok egyike nevét ma is ismerjük Bezeréden, ez a
 Malomfölde, annak idején Monófölde volt. ( lásdTóth Csilla tanulmányát)
1236.  Falu első említése oklevélbenA  Bertalan veszprémi püspök és társainak ítélete a pornói egyház Bezeréd nevű birtokáról
említi először 1236-ban a falu nevét. Zala megyei Oklevéltárban így olvasható
egy
 birtokügy kapcsán: 
... predium ecclesie de Perno nomine Bezered...”.
Abban az időben „...castrenses de Bezeréd...” néven említik a falu lakóit, akik        
  „homo
castrenses” várbeli emberek, várjobbágyok, a zalai vár szolgálatában álló
várszolgák, a
Zalavár szerviensei.
Ezek az emberek földdel rendelkező várszolgák voltak.
A várispánságok felbomlásával átalakult az ispánsági társadalom is. A tehetős királyi
szervienseknek
, akik az előkelőségek közvetlen közelében tevékenykedtek, velük közvetlen
kapcsolatban voltak, sikerült nemesi jogállásba jutni, spontánul, királyi beavatkozás nélkül, sikerült
 megszerezni a nemesi címet.   
A kevésbé tehetős szerviensek az 1240-es évektől nemes
 szervienseknek (nobiles servientes) nevezték magukat, a nemesi jogállás megszerzésére törekedtek.
Ez a fejlődés az 1267. évi dekrétumhoz vezetett. IV. Béla az általa kiadott oklevélben elismeri,
hogy a királyi szerviensek az ország nemesei.
  A köznemesség  egyéb  elemei (várjobbágyok,
különféle királyi népek, az őrök)  királyi beavatkozással jutottak a köznemesség soraiba.
Bezeréden, olyan kisnemesek éltek a XIII.-XIV. században, akik eredetileg várszolgák, szerviensek
voltak, és olyan alacsonyabb jogállású várnépek, várszolgák, akik a későbbi századokban
jobbágyokká lettek.
  
1232-ben Kehidán összegyűltek “a Zalán innen és túl lakó szerviensek”.  Itt adták ki 1232-ben a zalai királyi szerviensek a bíráskodási jogukat biztosító
 „kehidai oklevelet”,
amely fontos lépés volt a nemesi vármegye kialakulásának folyamatában. 
Valószínű, hogy a bezerédi szerviensek is képviseltették magukat
Kehidán,
már csak a közelség miatt is, hiszen a Kehida-Bezeréd távolság földúton, légvonalban 8 km.Apáti Andornok nevével a kehidai oklevél kapcsán találkozunk, aki a zalai királyi
szerviensek poroszlója (pristaldus) volt.  Lakhelye Egyházasapáti, ma Nemesapáti volt,
ami Kehidától légvonalban 10,5 km-re fekszik.

Apáti Andornuk és a bezerédi nemesek között szoros kapcsolat alakult ki.
Bezeréd,
Egyházasapáti és Ságod nemesei 1274-ben belekeveredtek a IV. László elleni
 lázadók közé.
Az ütközet IV. László és hívei győzelmével ért véget.
Andornok fia Andornok és társai meghódolására 1274-ben került sor.
Apáti Andornok  várát is átadta az ügyben IV. László nevében eljáró Péter nádor
 somogyi ispánnak,
amiért aztán az uralkodó mentesítette őt és társait, a bezerédi nemeseket is „a hűtlenek oldalán elkövetett bűneik következményei alól”.

IV. László 1277. évi oklevele (kelt Körmenden) név szerint felsorolja azokat a nemeseket, akik Andornok fia Andornokkal együtt annak várában megadták neki magukat.  A listán Andornok fia Andornokkal együtt szerepelnek Apáti-beli nemesek,
egy ságodi birtokos, molnári nemesek, egy birtoknévvel nem jelölt személy és a
Bezerédről való nemesek:Cheke filius Jurk                      Jurk         fia Cseker
Filii Sartheus                           Sartheus  fiai
Johannes filius Vythalus         Vitalis       fia János
Petrus filius Ethey                   Ethey       fia  Péter
Laurentius de Bezdred           Bezdred-i  Lőrinc

A három település fekvése és közelsége ad magyarázatot arra, hogy ez miként történhetett
 meg. Biztosra vehető, hogy az apáti, ságodi és bezerédi nemesek Kőszegi-familiárisokvoltak az 1270-es években. A települések ugyanis Kapornak közvetlen közelében fekszenek – a legtávolabbi Ságod sincs messzebb 15 km-nél –, márpedig Kapornak a
Kőszegiek legkorábbi Zala megyei birtokközpontjai közé tartozott.

A XIII. század második felében Egyházasapáti/Nemesapáti körzetén belül több
(megerősített kastély) vár létezett,
de voltak köztük olyan várak, amelyeket írott források
nem említenek.

Minden bizonnyal a b e z e r é d i „K A S T É L Y T E T Ő” és „V E R G Y Á L O M”
(Várhalom) szavak is,
amelyek egy-egy magasabb  dombtető nevei, ilyen megerősített
 kastély vagy vár létezésére utalnak vissza. A bezerédi szóhasználatban ma is élnek
ezek a nevek, mint a falu külterületén található dűlők/földek elnevezései.

Apáti Andornok fia Andornok volt a Bezerédhez és Ságodhoz közeli  kemendi vár
építtetője. 
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

A XIV. században általában előnevekben szerepel Bezeréd, a nevek pedig birtokügyekben,
birtokperekben szerepelnek. Ezek közül kettőt ismertetek, amelyek érdekesek Bezeréd
története szempontjából.

1345. március–én 24-én kelt birtokügy kapcsán kiderül, hogy Bezeréden a templom
patrónusa abban az időben Szent Imre volt,
ami az alábbi oklevélben így olvasható:
„..A győri káptalan előtt megjelentek egyrészről a Zala megyei Bezered-i Sebehodnog fia
 Egyed fiai: .... 
másrészről Wossyan-i Agmand fia: János mester, és előbbiek elmondták,
hogy ...
 a Bezereden a Kapornuk folyó mellett nyugat felől levő, Szt. Imre plébániához tartozó birtokukat eladták Wossyan-i Agmand-nak és fiainak:..." I (ANJOU-OKLT. DOC. HUNG. ANDEG. XXIX. 198. sorsz.)
1359. április12-én kelt oklevél szerint:
„... A vasvári káptalan előtt Bezerédi Vörös László fiai, Bezerédi Gyármán unokáinak nagy atyjuk birtokát a körülhatárolt négy helyen visszabocsátják....”
Ez az oklevél említi először Szent Katalint, mint a bezerédi templom patrónusát, amikor leírja a birtok fekvését a templomhoz képest: „...
ecclesie beaté Katherine virginis et martiris de dicta Bezered...”

A templom patrónusát Szent Imréről Szent Katalinra csak a falu földesura változtathatta meg kegyúri jogánál fogva.
K ö v e t k e z t e t é s :
1. Azért változtatta a templom patrónusát Szent Katalinra az új, Bezerédre beköltözött, Lőrentéből névfelvétellel lett Bezerédj földesúr, mert Veszprém környékén, ahonnan jöttek, nagy kultusza volt abban az időben Szent Katalinnak, akinek tiszteletére több kápolna és templom épült arrafelé. Ezen kultusz hatására történt a változtatás.
2. A templom patrónusának megváltoztatása 1345 és 1359 között történt. Ebből következik, hogy  a Lőrente család 1345 és 1359 között költözött be Bezerédre és vette fel a  Bezerédj nevet.
Ha figyelmesen olvassuk az archívumokban őrzött okleveleket és azokat elemezzük, akkor sok olyan következtetést vonhatunk le belőlük, amelyek  közvetlenül nem lettek leírva,
de  ott vannak a sorok között.

Bezeréd, Szent Imre tisztelete
Az idős emberek körében ( Seibert Albert, Vida István ) él egy legenda, mely szerint volt egy templom
Bezeréden, ami valamikor „elsüllyedt”.
A legendák, mondák, mondókák, mesék, versek, hagyományok gyakran valós alappal bírnak, olyan emlékeket
őriznek meg, amelyek a kutatás kiinduló pontjai, a kutatás orientálói lehetnek.

A bezerédi legenda megalapozottságát, megerősíti Barna Bálint: A középkori Szent Imre-kép című
tanulmánya. A tanulmány felsorolja a középkori
Szent Imre patrocíniumokat, amelyek közt Bezeréd is
szerepel 7. sorszámmal.
Szerinte a bezerédi Szent Imre patrocínium elsô írásos említése 1333-ban történik
. Ennek realitását alátámasztja az is, hogy a pápai tizedjegyzék kimutatása szerint Bezeréd
papja, Miklós
1333-ban 15 széles dénárt fizetett pápai tized fejében, következésképpen volt pap és egyház a faluban.

Az Anjou-kori oklevéltárban 1345. március 24. keltezéssel, 198. sorszámmal lejegyzett oklevél közvetlen
bizonyíték
a bezerédi Szent Imre patrocínium / templom létezésére. A Kapornuk folyó ( mai köznapi neve
Kanális) melleti  Bezeréd Szent Imre plébániáját egy birtokügy kapcsán említik meg.

Lásd részletesen előző cikkben! ANJOU-KORI OKLEVÉLTÁR XXIX. 1345 198. sorszámmmal
Nem minden középkori patrocíniumot sikerült feltérképezni Dunántúlon / Zalában. Ennek az az oka,hogy ezek a települések illetve templomok nagy része elpusztult, és újak épültek helyükön. Az újak teljesen
 átvették a köztudatban a régiek helyét, így aztán a régiek lassan feledésbe merültek. 

Legvalószínűbb
, hogy a Szent Imre templom romjaira, vagy azt átépítve állt fel a Szent Katalin templom.
A 13. századi, román stílusú téglatemplomok közül 25 templom maradt épen, vagy részben átépítve, vagy teljesen átépítve. Ezek közé tartozik a bezerédi templom is, amely teljesen át lett építve és ki lett bővítve
 
az évszázadok folyamán.

A bezerédi Szent Katalin templomról először 1359-ben olvashatunk egy birtokügy kapcsán:A vasvári káptalan előtt Bezerédi Vörös László fiai, Bezerédi Gyármán unokáinak nagy atyjuk birtokát 
a körülhatárolt négy helyen visszabocsátják. 1359. ápr. 12.„...   quod primo inciperetur in ponté ex opposito ecclesie beaté Katherine virginiset martiris de predicta Bezered a parte meridionali, de ipsoqueponté descenderet ad orientem in rivulum patak dictum,...”
A  négyzet alaprajzú hajójú, félköríves szentélyzáródású, 13. század közepén épült templomot  1738-ban építették újjá. Ekkor az Árpád-kori rész déli oldalát is újjáépítették.
Vajon ki és miért változtatták meg a templom patrónusát?
13. században szerezték meg a földesurak a kegyúri jogot a birtokaikon levő templomokra.
Ha a birtok gazdát cserélt, akkor a rajta levő templom is gazdát cserélt a kegyúri joggal együtt.
Jogában állt az új földesúrnak, hogy megváltoztassa a templom patrónusát.
A Lőrente nemzetség 1341-ben osztozott meg
a veszprémi káptalan előtt Zala és Vas megyei birtokain.
Egregy birtokukon is Szent Katalin tiszteletére épült templom.
A Lőrentéből, névfelvétellel lett Bezerédj-család veszprémi eredetű, ahol nagy kultusza volt Szent Katalinnak.
Ezen korábbi kultuszhoz kötődésük hatására választották Szent Katalint az újjá épített templom patrónusául,
minden bizonnyal 1341 utáni években.
Lásd Szent Katalin tisztelete abban az időben:  Veszprém: Veszprémvölgy (1240, dominikánus apácák),Veszprém (ispotály, 1415), Apácatorna (1478),   * Kapornak (1526),* Törökkoppány, Kisberény (kápolna)
Kiderült, hogy a bezerédi legendának van valóságalapja, ahogy történik sok legenda esetében.

Korunkban is látványosan, szinte évről évre tűnnek el kultúrák, népességek, népek, építmények közvetlen
környezetünkben. Lásd Bezeréd példáját, ahol a paraszti életmód, földművelés, szőlőművelés megszűnt,
ahol a hegyi, majori, egyéb külterületi lakóhelyek, közösségek eltűntek. Ez a folyamat felgyorsult. Csak néhány éve, évtizede tűntek el, és máris alig emlékszik rá vissza az „új, modern világ”.
Lehet, hogy nem volt elsüllyedt templom Bezeréden, de volt Szent Imre patrocínium / templom,ami a messze múltba tűnt, sötét feledésbe merült a Szent Imre tisztelettel együtt.
Tudjatok róla, emlékezzetek rá bezerédiek!

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤



A családi könyv megnyítása a házasságkötéskor történt, 1935.június 19 napján.
Ide írták be a megkeresztelt gyerekek nevét, születésük és keresztelésük keltét,
végül a szülők adatait

   Vajon ki az a tanítónő és ki az a tanító, akikről
 Krisker Lívia ilyen szépen ír a Zalai Hírlap
1938. augusztus 7-iki számában megjelent  "Bezerédi fehér rózsa" cím alatt.     
        Köszönet Török Lászlónak, 
aki megtalálta a 73 éve porosodó "Bezerédi fehér rózsát ".         

A következő cikket Kovács István igazgató úr fia,
ifjabb Kovács István ( akit "akkor" öcsinek becéztek)  írta
a bezerédi színjátszásról,
1930-as évek vége 1940-es évek eleje
Színpad a pajtában

A bezerédi plébánia épületegyüttesével kapcsolatban feltétlen meg kell emlékezni egy fontos kultúrtörténeti emlékhelyről. Ez a hely a pajta, az előtte lévő udvar résszel.
A szüleim, Kovács István bezerédi igazgató tanító és az anyám a Margit tanító néni rendszeresen tanítottak be a falu ifjúsága részére színdarabokat. Azonban nagyon nagy baj volt az, hogy a faluban nem volt olyan nagyobb helyiség, ahol az előadásokat jól meg lehetett volna rendezni. Télen a déli osztályteremből választottak le egy kb. 2 m. széles részt és az volt a színpad. A színpadra a feljárás létra segítségével az ablakon keresztül történt. Nyáron nagyszerű megoldást találtak a probléma megoldásához. A plébánia pajtájából kitolták az ott tárolt nagy fekete két lovas hintót. Ezt a hintót a Dely atya soha nem használta, mert nemhogy két lova nem volt, de még egy sem, csak egy fél, mert az apámmal közösen tartották Gidrát, a gyönyörű alakú nagyon szelíd vöröses barna lovat. A Gidra helye az iskolaudvarban lévő istállóban volt és istállóban együtt lakott a lóval a kocsis, a Ferkó bácsi. Az apám tulajdonában lévő kis két személyes hintó az istálló melletti pajtában volt.
A plébánia pajtájában gerendákból, lécekből, deszkákból felépítették a színpadot. A színpad kb. 80. cm-rel volt magasabban a talajszintnél. A bal oldalához ferde lépcsőt építettek feljárónak. A színpadot elöl két oldalra széthúzható függöny zárta le. A színpad két oldalán voltak a kulisszák. Ezek kb. 80x200 cm nagyságú téglalap alakú léc keretek voltak. Az anyám gyönyörűen tudott rajzolni és festeni. Ő festette vízfestékkel nagy fehér csomagolópapír lapokra a színdarab témájához illő ábrákat /utca részletet, fákat, templomot, személyeket, belső épületteret stb./. Ezeket a papírlapokat felerősítették a léc keretekre. A léc keretekből alul és felül középen fém csapszögek álltak ki, amelyek az alul és felül elhelyezett vezető lécek erre a célra kiképzett lyukaiba mélyedtek. Ezzel a nagyon szellemes megoldással elérték, hogy a kulisszákat akár körbe lehetett forgatni. Ha a keret mindkét oldalán volt ábra, egy fordítással akár teljesen új színpadképet lehetett kialakítani. Ha a kulisszákat egymás mellé zárták akkor egy sík falat képeztek, de ha elfordították a kulisszát, akkor az bejáró ajtóként is szolgálhatott. A színpad hátsó végét mindig egy nagy egybefüggő kép zárta le. Az előadások előtt nagy volt a készülődés a színpadon. Az anyám volt a mindenes. Ő festette ki a szereplők arcát, ragasztotta maxtrix ragasztóval a fiuknak a bajuszt, a szakállt. A súgó is az anyám volt, előadás alatt ott állt a szövegkönyvvel a kezében a függöny bal oldalánál és azonnal segített, ha kellett. Bár erre ritkán volt szükség, mert minden szereplő hibátlanul megtanulta a szerepét.
A színpad előtt az udvaron a fenyőfák alatt volt a nézőtér. A falu lakói elhozták hazulról az előadás idejére nélkülözhető padokat és székeket. Az út közelében álló fenyőfákra hatalmas ponyvákat erősítettek, elérve ezzel azt, hogy az útról nem lehetett látni a színpadot. A nézőtérre a bejárat a plébániai bejárónál volt. Az udvart a bejárótól elválasztó kerítésnél lévő kis kapunál volt a pénztár. Az ott elhelyezett asztalnál ült a nagy bajuszú Budri—Molnár bácsi, a pénztáros. A pénztáros nagyon szigorú pénzügyi fegyelmet tartott. Az előadásokra még a szereplők legközvetlenebb hozzátartozói sem mehettek be jegy nélkül. Ennek bizonyítására elmondok egy kis történetet. Az előadásokat a környező falvakban is meghirdették. Az egyik előadás előtt megjelent a koppányi tanító egyik fia, a Boda Miklós /ma Pécsett élő irodalomtörténész/ de egy fillér nem volt nála. Hiába mondta a szigorú pénztárosnak, hogy ő kinek a fia és nem tudták, hogy itt fizetni kell, a pénztáros nem engedte be jegy nélkül. Kénytelen voltam a kis zsebpénzemből kölcsönözni a Miklós barátomnak, hogy megnézhesse az előadást.
Nagy kő esett le a szívemről, hogy ezt a történetet sikerült leírnom és ez a számomra nagyon kedves emlék így talán nem merül teljesen a feledés homályába.

Pécs, 2010.05.01.                                                           Dr. Kovács István
                                                                                                / Öcsi/


    A bezerédi
      1848-1849-es honvédek névsora
                                                                                               
                                                                                                                                                                            
 Balogh István
 Balogh József
 Balogh László        
 Bor Ferenc
 Düh János
 Gerencsér János
 Lancsarics Péter
 Németh János I.
 Németh János II.
 Pénzes József
 Takács József
 Tóth István takács
 Tóth György
 Varga Lőrinc
 Varga Vendel

A bezerédi templom támfalának építése
képekben



Itt még nem volt támfal. Akkor az út keskenyebb volt itt lent.




Első támfalépítés Dely János plébános idejéből,talán 1930-as évek.

A támfalépítés folytatódott 2011-ben


          A szentély mögötti meredek domboldalra épült a támfal  
         


Megépült a támfal a szentély védelmére 2016-ban


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése